Újranéztem a poszthoz, évekkel ezelőtt már láttam, pedig akkor még nem voltam argentinmozifüggő. Akkor kifejezett leszbikusmoziként határozták meg, és érdekelt a téma. Különös, de csak most, másodjára jött le, hogy bár kétségtelenül lány szeret lányt a mozivásznon, egyáltalán nem leszbikusmozi, ahogy mondjuk az Adéle élete vagy akár az Egymásra nézve az: amennyiben a sztori lényege a főszereplő(k) szexuális preferenciája, minden egyéb fordulat ebből következik. Az El niño pez (2009, Lucía Puenzo) sokkal szabadabb film, úgy értem, megközelíti az általam tökéletesen elfogadónak gondolt művészetet/szórakoztatóipart, ahol nem csak, hogy érdekességként megjelenhet a szexuális (fenéket, legalább annyira érzelmi nyilván) sokszínűség, de a normális élet, a mindennapok része. Úgy értem, a melegek nem "meleget" adnak elő, hanem egy bármilyen összetételű emberpárt, akikkel történnek dolgok, amiből filmet írnak.
A legkisebb szegénylegény elnyeri a királyfi szerelmét - miért nincsen ilyen mese? Amíg nincs, addig ne papoljunk elfogadástól, ha kérhetem, de az El niño pez jó lépés ebbe az irányba. (Ahogy a már posztolt Plata quemada is az, még ha ott, ahogyan itt is a másságtól idegenkedők érzékenyítését szolgálja alighanem, hogy a bankrabló fiúpáros, ahogyan a niño pez lányai is, dekoratív, szép jelenségek, szintén várnék sztorikat idős és/vagy átlagos külsejű, netán előnytelen megjelenésű melegekről, ezt is köszönöm majd.) Történetesen egy leány-pár a főszereplő, de lehetne két fiú vagy koedukált is, a forgatókönyvben nekik szánt konfliktok eredője nem az, hogy melegek. Sokkal inkább a két lány eltérő társadalmi helyzete. A szerelmüket elfogadja a környezet. A szociális mássággal már sokkal kevésbé tud mit kezdeni.
Lala (Inés Efron) felső-középosztálybeli tinédzser leányka Buenos Aires úri negyedében, szeretője a szobalányuk, Guayí (Mariela Vitale) guaraní őslakos amerikai, paraguayi bevándorló. Olvastam kritikát, ami szerint a film jó-jó, de sokat markol: kivándorlás/bevándorlás, családon belüli erőszak, kisebbségek, őslakosság problémái stb. Tévedés szerintem. Ez mind következhet, és sok esetben következik is abból, hogy a pár egyik tagja migráns. Elhagyta a hazáját, megvolt rá a jó oka, ahová ment, ottsincskolbászból - nem annyira különleges ez, mint gondolnánk a közepespopcornt ropogtatva.
Különlegessé a remek rendezés teszi, az, ahogy látni, hogy a főszereplők között valóban működik a kémia, a modern, mégis szűrreális tündérmese, ha tetszik, a Márquez óta leglatinabb mágikus realizmus, ezúttal a "niño pez" guaraní legendája: a tó mélyén élő "halgyermek", a neki szentelt szobrocskák szerint afféle barokkos Jézuska vagy Putto akár, aki a fuldoklókat elkíséri a mélybe. Mindez csodaszép képeken mutatva.
Lucía Puenzo - az Oscar-díjas, már megposztolt diktatúra-mozit, a La historia oficialt rendező Luis Puenzo lánya - elkötelezettnek tűnik a választási szabadság témája iránt, első mozija az XXY egy hermafrodita kamasz fiúról (?), a magát lánynak érző Alexről szól, akit egyébként szintén a fiús szépségű Inés Efron alakít (és majd fogom posztolni, kis türelem). Az El niño pez alapja pedig Puenzo saját korábbi regénye.
De hogyan is jön az őslakos legenda a Buenos Aires-i kertvárosi puccba? - ez is egy titok, amit lassan értünk meg. Lassan, mert Lala, aki a paraguayi falusi tó partján várja szerelmét, úgyszintén lépésről lépésre fejti érti meg, mi történt Guayíval évekkel ezelőtt, miért nem akarja látni az apját többé, de miért viseli el mintegy jóvátételként, hogy ártatlanul megvádolják Lala apjának, a befolyásos argentin bírónak a meggyilkolásával. Rómeó és Júlia sztori az övék, lássuk meg, olyan tragikus-e a vége, mint a veronai hetero szerelmespáré vagy a lányoknak van reményük a közös túlélésre.
Nem spoilerezek inkább, pedig lenne kedvem, de érdemes megnézni a filmet, ha még nem láttad. Itt például. Ez pedig az előzetes:
