- Ez micsoda?
- Vér. Nincs rejtélyesebb dolog a vérnél. Akarod látni a tiedet?
(...)
- Mi köze a vérnek a dicsőséghez?
- A keveredés beszennyezi a vért, elpusztítja az emlékezetet.
- Mire kell emlékezni?
- Arra, hogy kik voltunk.
- Miért, kik voltunk?
- Sonnenmenschen.
A 12 éves Lilith beszélget német orvosával. Lilith az életkorához képest fejletlen, társai kegyetlenül gúnyolják az argentin Dél német kolóniájának iskolában. A lány és édesanyja azt várja a kutató orvostól, hogy az általa kínált gyógykezelés felgyorsítja a pubertáskori fejlődést. A helyszín akár Németország bajor régiója is lehetne: a lélegzetellálító szépségű Bariloche Patagóniában. Az Andok havas csúcsai és kristálytiszta tavak vidéke. Az orvos, akit Helmut Gregorként ismert meg a család, valójában Josef Mengele.
A hatvanas években járunk, a nemzetközi igazságszolgáltatás elől bujkáló nácik előszeretetettel választották Amerika legdélibb szegletét. Wakolda (2013, Lucía Puenzo).
A harmadik Lucía Puenzo film egymás után. Megőrült a recenzens? Nyugodtság, a véletlen műve, pontosabban a Youtube-algoritmusé alighanem. De kifejezett jó mozit hoztam, simán befurakodhatott volna a nemrégi nőirendező-top100evörbe (akárcsak a szintén Lucía Puenzo-mozi El niño pez).
Van itt minden: Dél-Amerikában bujkáló náci fejesek és az őket fedező náci-szimpatizáns német kolónia, s az egész bandát üldöző Moszad - ennyiben fikciós, de nem megalapozatlan történelmi kémes krimi. Kétségbeesett szülők, akik lassan jönnek rá, hogy egy szörnyeteg hálózta be a gyereküket - családi dráma, thriller-effektekkel. És persze a rendezőnél beakadt allegóriák: a pubertáskor szenvedései, ide értve a szexuális identitáskerest (vö. bár nem tudod, ha nem láttad, viszont én egy darabig nem merek több Puenzót posztolni, elnézést, a hermafrodita kisfiú és családja sztoriját feldolgozó XXY-nal), plusz a látványosan fotózható jelképek: ami a Niño pezben maga volt a halgyermek, itt a porcelánbabák ijesztő armadája: emberkísérlet, halálgyárak, kiszolgáltatottság stb. sokminden ide érthető.
Utóbbiból, mármint a babákból és az allegóriákból talán kevesebb is elegendő lenne, vagy a viszonylag rövid - alig másfél órás - mozit kellett volna kicsit megtoldani a bővebb kifejtésért. Maga a cím is allegória kéne legyen, de nekem pl nem jött át: Wakolda a főszereplő kislány babájának a neve, az apuka (Diego Peretti) által kifejlesztendő, mechanikusan dobogó szívvel felvértezett porcelánbaba prototípusa.
Wakolda, más átírásban Guacolda őslakos amerikai, mapucse hősnő, aki ellenállt annó a gyarmatosítóknak. Utalás sincsen a moziban, hogy mire kellene róla asszociálnom, sőt a névválasztás eredete sincs kifejtve - persze könnyen lehet, hogy az argentin célközönségnek alapértelmezett, Magyarországon sem szorul bővebb kifejtésre Mátyás király vagy Toldi. Passz.
Hasonlóan beszédes, csak éppen én nem vágom teljesen, mit mond a főhősnők névválasztása: a leány (újfent kalaplengetés a gyerekszínészeknek, ezúttal Florencia Badónak) Lilith - a bibliai gonosz démon neve. Anyja (Natalia Oreiro) Éva - márpedig az ős-Éva szerepe az eredendő bajkeverésben eléggé közkeletű sztori.
Annyit még érdemes hozzátenni, hogy az eredeti Ótestamentom-változat szerint Lilit volt Ádám első csaja, csak összerúgták a port, és Lilit inkább démonnak állt. Most akkor Lilith az apjával szeretné csinálni? Vagy az apja vele? De akkor miért smárol a bátyjával - igen, ilyen is történik ... - és főképp micsoda ez a plátói vonzódás Mengeléhez? Mengele = Sátán? Ezért?
És Éva szerepe micsoda? Ősanya? NER-értelemben vett biológiai reprodukciós szerkezet? - már Lilithen kívül is van pár gyereke, és éppen ikrekkel várandós - újabb rémisztő lehetőség a német doktornak. Ide, a reprodukciós jelképhez illeszthető a játékbaba-allegória is: ahogy az apa, Enzo nem csak hús-vér kisbabákat, hanem, kezdetben hobbiként, majd sorozatgyártásban az eredetihez minél hasonlatosabb bábukat állít elő.
Netán van némi féltékenység is az anya-lánya viszonyban, ezért hagyja Éva a német doktort kiteljesedni Lilith "gyógykezelésében"? Akkor is, amikor az apa már régen gyanakodna? Akkor is, amikor Lilith szervezete egyre rosszabbul viseli a hormoninjekciókat? De az újszülött ikreket vajon miért bízza rá, őrájuk csak nem féltékeny? - erre már nincs ötletem. Pedig ezt is nekünk kellene együtt kitalálni, ahogy azt is, hogy végül mi lesz velük, mármint a családdal, ezt ugyanis elvarratlanul hagyja a film. Ikrek az inkubátor-sátor alatt, Éva-Oreiro csendesen sírdogál (itt nincs kalaplengetés, az uruguayi-argentin színésznőt finoman fogalmazva is túlértékeltnek tartom), a német doktor, értesülvén elvbarátja, Adolf Eichmann lefogásáról Buenos Airesben, hidroplánon távozik, ez a film vége, s a stáblista elé beszúrt "milettvelük" lábjegyzetből is csak Mengele további bujkálásáról, és a német iskolába beépített Moszad-ügynök leleplezéséről értesülhetünk.
A teljes film megnézhető itt (ha nem értesz németül, kapcsold be a feliratozót, a film bő fele németül játszódik, a felirat spanyol lesz):
