"A bizonyosság, hogy valamelyik hatszög valamelyik polcán értékes könyvek vannak, és hogy ezek az értékes könyvek hozzáférhetetlenek, szinte elviselhetetlennek tűnt." Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár (ford: Boglár Lajos)

"Olyan világban élünk, ahol senki sem hallgat meg minket". Prof. Mistein.

'"A fakocka nem tréfadolog" Tarlós István

Kétdimenziós kompakt sokaság (felület, aminek határa van). A nem irányítható felületek standard példája." A Wikipedia a Möbiusz-szalagról.

Három évvel a legendás Mátrix előtt ugrálnak dimenziókból dimenziókba a Buenos Aires-i metró 86-os szerelvényének utasai - sci-fi volna? A filmművészeti főiskolán tanító rendező vélhetően annak szánta, nagy tudományfantasztikum-rajongóként írják le őt az argentin szaklapok. Mégis szuper-elititista művészfilm lett az eredmény, viszont a legjobbik fajtából való. Moebius (1996, Gustavo Mosquera R.).

Miért mondom, hogy szuper-elitista? A klisé a szokásos katarsztrófafilmé: nagy a baj, de a bürokraták először elsunnyogják, később nem tudják kezelni, közben érkezik egy okostojás fiatal tudós fiúka, akinek pedig nem hisznek, de aztán mégis megoldja ügyesen a problémát. Csakhogy az okostojás sokkal-sokkal okosabb a szokásosnál, sőt, esze ágában sincsen leereszkedni a köznép szintjére, hangosan narrált gondolatai és kimondott szavai közelebb állnak a költészethez, mint az akár művelt népek hétköznapi beszélt nyelvéhez, jobban megértik egymást a "vonatrabló" (jáj spoiler, légy óvatos!) egykori pofesszorával, mint bárki köznéppel.

Maga a rendező sem tesz kísérletet arra, hogy megkönnyítse a hüjék dolgát - mivel én is ebbe a paraszt-kategóriába tartozom, ki kellett például guglizzam, mi is az a Möbiusz-szalag, magyarázat híjján. Holott ez a sztori lényege: a szövevényes metróhálózat egyik szerelvénye ezen a sémán mozog, miután pedig a masiniszta jól felgyorsítja, hopp, dimenziót ugrik, és huss.

Az ötlet nem Mosqueráé - az inspirációnál erősebb forrás kellett legyen Armin Joseph Deutsch A Subway Named Möbius című novellája, még az elveszett szerelvény száma is egyezik. Ehhez képest A.J. Deutsch egy szerzőnek van feltűntetve a sok közül, ami azért fura, de lelkük rajta.

A Deutsch-novellához képest kifejezetten argentin adalék Borges - akinek a neve nem csak az egyik metróállomásén tűnik fel, nyilván nem véletlenségből, de még innen sem nehéz az ő szűrreál-könyvtárára asszociálni a közlekedési vállalat archívumáról, ahol Okostojás (Guillermo Angelelli) a vágányhálózat térképét keresi.

Borges bábeli könyvtára = világmindenség a közlekeletű műelemzők szerint legalábbis. Olcsó vicc, hogy a két és félvonalas pesti metróban azért nem lett volna ekkora nehézsége a Pratt-fiúnak? A felújított hármas metrón nekem már nem volt szerencsém utazhatni, de a régi horrorvonalon annál többet, és mondhatom, a Möbiusz-szalag a fasorban sincs, ami a stresszhelyzetet illeti.

Deutsch és Borges mellett inspirálók lehettek Subiela mozijai is - sokat posztoltunk már, szeretjük -, a szép képek, a költői narráció, és (elnézést, nem tiszteletlenségből mondom, ellenkezőleg), az egész sztori sztoritlan értelmetlensége mind őrá emlékeztet. Több kommentben is olvastam, hogy a Moebius megérdelemne egy remake-et, módern vizuális technikákkal. Talán igen, ha pusztán sci-fi-nek nézzük. De koránt sem biztos szerintem. Nekem legalábbis teljesen rendben lévő a Felszállt az Orionba öltött magasköltészet. Itt győződhetsz meg róla: