Nem tegnapi a vita a legősibb mesterségről. Miszerint a testtel való rendelkezés lehetséges része, normális ügymenet-e szexmunkásnak lenni, egy szakma a sok közül, pont mint a tetőfedő vagy az első csillés, nincs itt semmi látnivaló, avagy: a prostik a társadalom együttérzést igénylő áldozatai, akiket kizsálmányolnak a stricik, a kuncsaftok, és elítél az álszent környezet. A film nem moralizál ezen csak bemutat, de mintha az első álláspont mellett tenné le a voksát. Alanis (2017, Anahí Berneri).
Sokadik poszt ez már a blogon, mégis először írunk női rendező filmjéről - alapesetben ellenzem a mesterségek képviselőinek genderalapú megkülönböztetését, poz. irányba is, szerintem űrhajósok vannak, tanárok, ápolók és óvodapedagógusok, és igen, prostik, fiúk és lányok, nők és férfiak vegyesen, se magáról a foglalkozásról általában, sem a konkrét tevékenység konkrét hatékonyságról nem árul el semmit önmagában a dolgozó ivara. Ebben hiszek, ezért dolozom a magam szerény eszközeivel a nyelvi PC-n, ahogy pédául az asszonyállat már nem használatos, s lassan honatyák/városatyák sincsenek szerencsére, ne legyenek óvónők és miniszterasszonyok sem, lépésről lépésre.
És mégis, Berneri filmjei, az ismertebbek legalábbis nőfilmek, vagyis női sorshelyzeteket mutat be az öregedéstől az elvált szülőségig előszeretetettel. Az Alanis is nőfilm és anyafilm, sokkal inkább az, mint a sokadik kurvatörténet - nélkülözi legalábbis a prostikról, egyébként általában férfiak által gyártott kliséket vö. A kaméliás hölgytől a Pretty womanig, miszerint a romlott test érző szívet burkol, a kéjhölgynek is minden vágya a tiszta szerelem valamely nagyvonalú, ámde kimosakodott kuncsaftja oldalán.
Maria, művésznevén Alanis (Sofía Gala) semmi ilyesmit nem forgat a fejében. Nem ismerjük és nem is ismerjük meg viszonyát a férfiakhoz - mármint viszonyulásra gondolok, viszonyai egy jelentős részét kétségtelenül megismerjük a maga totalitásában, talán alaposabban is, mint feltétlenül szerettük volna: az öreget, akinek nem áll föl az autóban, és ezért árkedvezményt kér, a fiatal kokainistát, akinek szintén vannak merevedési kihívásai, viszont lelkesíti, ha szóban gyalázzák szex közben stb. Alanisnak a munka tárgyai, nem undorodik, nem gyűlülködik, nem sajnáltatja magát.
Mondhatni profi. Miközben neveli másfél éves kisfiát, Dantét - lehet, beszélő név? Valami mégis van a pokol-tisztítótűz-mennyország vonalból? Hát ha van, Alanis valahol középen járhat, ő maga ugyanis ritkán árt másoknak - mondjuk a nagynénjét azért meglopja, igaz, kell a pénz akkor neki nagyon, s cserébe a néni pedig le akarja nyúlni a kisfiút, ami azért, lássuk be, csúnyább ügy -, sokkal inkább ártanak őneki, például a konkurens kurvák, de hát annyira jól érzi magát ebben a szerepben, annyira esze ágában sincsen változtatni, pedig egy napig még egy takarítói állást is kirpóbál, hogy azért a mennybemenetel még egy kicsit várat magára.
És igen, Dante reneszánszát idézik a képek, megannyi 15-16. századi festmény, ahol végre értelmet nyert a kicsit túlkoros kisdedek szoptatása (elnézést a turulanyukáktól, nekem a másfél+ éves baba cicin, ráadásul azon, amit előtte-utána fizetős vénemberek csumikálnak, nos, fura, bocsánat, ha valakit megbántottam). Akkor mégis ítélkezik a rendező? Kicsit sem, Alanis felett legalábbis nem, voltaképpen a kollégák, kuncsaftok felett sem, ha elítél bárkit is, akkor az maga a társadalom, ahol az effajta sztorik a mindennapok részei lehetnek.
Jó film az Alanis? Nem igazán tudom eldönteni, bár a kritikák imádták, ha te iszod a szavukat, akkor pipa. Abból a szempontból valóban jó, hogy egyszuszra végignézeti magát, akkor is, ha a Filmin 3 napig kölcsönözte ki. Viszont szofisztikáltabb történetekhez vagyunk szokva itt a blogon, az Alanis pedig eléggé lineáris: egy kurva naplója, se több, se kevesebb.
Ráadásul nem érzem a problémát a sajátomnak, még a huszonéves, egykor volt magaménak sem, biztos, hogy százszor inkább választanám a takarítást, mintsem. Arról nem is beszélve, hogy el lehet menni kitanulni valami szofisztikáltabbat - nem, ez nem elő- és nem is utóítélet, egyszerűen mondok, miért nem érintett meg a témának ez a professzionális (értsd: egy szakma a sok közül) megközelítése. Mivel pedig Alanis sem kér az együttérzésemből, ezt sincsen miért tegyem, így viszont akadozik a műélvezet, de lelkem rajta.
A teljes mozi a fentebbi filmines linken, az előzetes pedig:
