"Ha valaki haldoklik, maguk hagyják, hadd haljon meg. Valaki segítséget kér, maguk elfordítják a tekintetüket. Vannak, akik éhesek, maguk viszont eltékozolják, amijük van. Aki szenved a szomorúságtól, azt bezárják, hogy ne kelljen ránézniük. Aki módszeresen alkalmazkodik ezekhez a körülményekhez, el tudja kerülni az áldozatokat, mintha nem is léteznének, jólöltözött lehet, adózik, misére jár, de ne nekem ne tagadja, hogy beteg. A maga valósága elborzasztó, doktor. Miért nem hagyják csak egyszer abba az álszentséget, és keresik az őrülteket ezen az oldalon?"

Tényleg? Miért nem? Hombre mirando al sudeste (Eliseo Subiela, 1986).

Tudjátok már, hogy eléggé kedvelem Subiela mozijait. De ez a film most sokkal kevésbé - öncélúan? vajon mi az az öncél? - lila, mint amiket eddig nézegettünk. Alig három évvel vagyunk a katonai diktatúra bukása után, az elmúlthétév az állampolgárai és sokminden egyéb mellett gyűlölte és üldözte a pszichoanalízis tudományát is - a diszciplína védelme is a film, a drogok és az elektrosokk világán túli lélekgyógyításé. Freud és Jézus nyomán, illetve az amerikai sci-fi író, Phillip K. Dick hatása alatt.

Freudot a hozzáértő kritikusok mondják, hogy merre keressük a sztoriban, kb a lényeg: az érzéki örömökből nem feltétlen következik a boldogság. Jézus és az elmegyógyintézetben ápolt Rantes (Hugo Soto) között kicsit sem nehéz megtalálni a párhuzamot. Már csak külsőre sem: az aszkétikusan vékony, intelligens, szép arcú fiatal férfi prófétai jelenség, egyes filmkockák az arcunkba is vágják a hasonlóságot: templomi orgonán játszik, karmesterként tömegeket vezényel, betegtársai apostol/tanítványokként követik, később a szadisztikus kórházi rendszer ágyhoz kötözi fehér gyolcsokkal - pont mint egy stáció festménye egy barokk templomban, akárcsak a pillanat, amikor Beatriz - Beatriz Dick, tisztelet az inspirációnak - etetni próbálja az ölében fekvő élettelen testet.

Rantes apoteózisa maga a cselekmény: állítja, másik civilizációból érkezett, tanulmányoznia kell az emberiséget, de nem marad kivülálló szemlélő, segít, méghozzá a rászorulókon, a saját ételét is megosztja, de apróbb csodatételekkel is képes trükközni - ez az a pont, amiért a néző sejtheti, hogy Rantes valóban több és más, mint a bolondokháza szokásos lakói, az pedig, hogy kimagasló intelligenciája ellenére nem szökik meg, hanem beteljesíti a végzetét, ismét csak krisztusi párhuzam.

 A sztori rövid: Rantes bizalmas viszonyba kerül kezelőorvosával (Lorenzo Quinteros), a fásult középkorú Denis doktorral, aki kedvezményeket jár ki neki, így a fiú voltaképpen elégedett életet él az elmekórházban. Egészen addig, amíg az intézmény vezetése tudmást nem szerez az esetről, s az igazgató ukázba nem adja a hagymányos brutális "kezelési módszerek" használatát az egyébként csak ímmel-ámmal tiltakozó Denis doktornak.

Az erős befejezést igyekezem nem elspoilerezni, de tartok tőle, hogy, ha másból nem is, de a krisztusi párhuzamból már kitaláltátok. A film akár szcientológus kurzusmű is lehetne, mégsem a pszichiátria-ellenes bizniszegyház kapta fel (szerencsére), hanem a hollywoodi filmipar látott benne fantáziát, sajnos azonban (vagy nem sajnos?) nem hivatalos remake készült, hanem szimplán elschmittelték a sztorit. Így készült a K-Pax című Kevin Spacey-mozi 2001-ben. Spacey "Rantes" volt, K-Pax pedig a bolygó neve, ahonnan érkezett.

Subiela egy ideig perelte a filmet készítő Universalt a sztori miatt. A hollywoodiak azzal védekeztek, hogy Gene Brewer 1995-ben megjelent kisregényét vitték filmre, végül Subiela sokallta a költségeket és hagyta a fenébe a procedúrát. Akik mindkét filmet látták, állítják: a párhuzam letagadhatatlan, ilyen véletlen nincs, az argentin változat ellenben fényévekkel különb minőség. Én csak azt láttam, és tényleg remeknek tartom, ha nem is a megszokott, elsősorban az érzékeinket gyönyörködtető, költői mese, ellenkezőleg, meglehetősen nyomasztó tartalom, konkrét: simán kinyírnánk a Megváltót ma is, mert idegen a Rendszertől, de lehet, megnézem a másikat is - Spacey-t bírom a House of Cards óta nagyon -, ti pedig itt tudjátok az eredetit: