Norma, a mosdatlan szájú, alzheimeres idős hölgy az olasz bevándorló vendéglős, Nino Belvedere élete szerelme amióta 44 éve először meglátták egymást. Az idős férfi most, csaknem fél évszázaddal később érzi elérkezettnek az időt, hogy oltár elé vezesse hölgyét. El hijo de la novia (2001, Juan José Campanella).
Akit nem riasztott el az ostobácskára fordított cím (Örömfiú) magyar moziban is megnézhette Campanella 123 perces vígjátékát. Kár a csacsi címért, mert a film bölcs. A Campanella-féle kisember-túlélési trilógia harmadikja, pontosabban a másodikja az El mismo amor, la misma lluvia után és a Luna de Avellaneda előtt. Nagy szerencse: angol felírattal!
Update 2018. 07. 31.: törlődött basszus:((( négy részletben megnézhető ezeken a linkeken: első, második, harmadik, negyedik. Kép pedig innen: http://columnazero.com/las-joyas-del-cine-argentino/
Nem mondom, hogy rajongója vagyok Campanella üzeneteinek, a forgatókönyvek számomra legalábbis felmentik, ha nem éppen idealizálják a kicsit sunyi, kicsit megalkuvó, nagyon is beletörődő hősöcskéket. Viszont kedvelem a mindennapok drámáit, a lassú, kényelmes történetszövést és a remek színészeket, márpedig ebben tobzódás van. A vőlegény és a menyasszony, Héctor Alterio és Norma Aleandro egészen remekek, ráadásul karakterük ellenpontja fiúkénak (Ricardo Darín), aki az önfeladó nyárspolgár prototípusa.
Ebben a filmben legalább - sőt, nagyon is - létezik ellenpont, szemben az El mismo amor, la misma lluvia-val, ahol mindenki seggfej. (Apropó eső: valami bekattanhatott Campanellának, hogy mindig eláztatja Darínt, itt is, lehet, akarna beszélni róla, ha kérdeznék...) Nino, az öreg harcol, hogy meggyőzze a fiát, igenis van értelme a születésnapi ajándéknak, és oltár elé vezetni a valaha, évtizedekkel ezelőtt, egy másik életében templomi esküvőről álmodozó Normát, akkor is, ha az asszonynak alig van sejtése az őt körül vevő világról.
Rafaelnek, a 42 éves fiúnak súlyos szívrohamra, halálfélelemre van szüksége, hogy kicsit engedjen a megszokásaiból, a feszt üzleti típusú telefonon fontoskodásból, szerettei: idősek otthonában élő anyja, az exével élő kislánya és csinos fiatal csaja elhanyagolásából. Megbékél anyjával, akire neheztelt, úgy érezve, hogy többet várt volna tőle, jelentősebb karriert, hosszú, szép "beszélgetésen", Norma betegsége miatt inkább Rafael monológjával tisztázzák a hosszú évtizedek félreértéseit. Rafael új terveket sző, új álmokat talál, eladja a család olasz éttermét, Mexikóba vágyik, semmit tenni vagy lovakat tenyészteni. Helyes út, a filmből ugyan nem derül ki, hogy belevág-e, reméljük, igen, mi innen drukkolunk.
Ami a legfontosabb, dönt, mégis segít apjának az esküvő megszervezésében, akkor is, ha az egyház, az Alzheimerre, pontosabban a szerződéskötési képesség hiányára hivatkozva megtagadja a pár összeadását. Hogy oldják meg végül? Ezt most nem spoilerezem el, szép film, nézzed csak meg, kedves Olvasó.
