Most akkor Salvador ölte meg az öccsét kamaszkorukban? Véletlen vadászbaleset volt egyáltalán? És ha mégsem? És ha nem is ő volt? - az életben maradt három testvér, Salvador, Marcos és elmegyógyintézetbe került húguk, Sabrina sztorija. Körömrágósan izgalmas krimi, mintha Hitchcock rendezett volna Shakespeare-t. Nieve negra (2017, Martin Hodara)
Lehetne akár szájhuzogatni, hogy nem ezért szerettük meg az argentin mozit, hogy most hollywoodi krimit toljanak az arcunkba. Én nem tenném, mert ami jó, az jó. Ha mindenképpen fanyalogni kell, bár miért is kéne, akkor azon inkább, hogy ha a Nieve Negrát be tudja mutatni a Netflix is, akkor az úgynevezett művészetet vajon miért nem. Én vagyok az előfizető, jobban tudom, héló! (Viszont akinek van Netflixe és szeretné angol felírattal megnézni a mozit, mert úgy könnyebben érti, megteheti legalább, csipszeket bekészíteni, hajrá! Hiszek abban, hogy profi iparosnak lenni van akkora truváj, mint kurvanagy művésznek, úgyhogy klikkeljetek bátran, nem bánjátok meg.)
Mert mit is lehetne megbánni, két olyan főszereplővel, mint Ricardo Darín (Salvador) és Leonardo Sbaraglia (Marcos), a háttérben pedig Dolores Fonzi (Sabrina, a húguk) vagy a zseniális mellékszereplő Federico Luppi, aki a kanadai fakitermelő cég keresztapahajlamú ingatlanfelhajtóját adja. Még a csapnivaló színész, vagy legalábbis itt csapnivalóan játszó Laia Costa (Marcos csaja várandós felesége, Laura) is a helyén van: a negyvenes, beérkezett, jóképű Marcos apjuk halála apropóján hazalátogat családjához, a sárga házba zárt húgához és az ugyan szabadon élő, de nem kevésbé terheltnek tűnő erdei nomád bátyjához Patagóniába. Eleinte különös, hogy felesége kb lányakorú, szájtáti, tükörbenszelfizős-típusú leányka, akinek csak akkor venni szavát, amikor kiderül, hogy a kanadaiak 9 millió dollárt, netán 11-et is adnának az erdőikért és a viskóért, amiben Salvador él és amihez ragaszkodik. Vagy amikor állatokat ölhet.
Salvador, a keménytökű vadászember is kevésszavú, olyan matulabácsiféle alak, még ijesztőbb kiadásban, Sabrina meg még ennyit sem artikulál, csak hát Darín és Fonzi, ellentétben "sógornőjükkel" képesek játszani akkor is ha véges a leírt dialógus. Ahogy halad előre a film, levesszük, hogy nagyon is ez a romlott gyereklány illik Marcoshoz, akinek hát az erősnél is erősebb gondjai vannak a párválasztással - nem tudom érthetőbben leírni úgy, hogy ne legyen spoiler, de bátran képzeljünk magunk elé egy ógörög drámát, ahol a legnagyobb szörnyűségeket követik el a szereplők. Hát nagyjából itt is.
Szóval lassanként elgondolkodunk rajta, hogy vajon tényleg Salvador-e az ijesztő figura. Azért csak lassanként, mert az emlékképeket nem könnyű követni, persze hogy szaggatva jönnek, hol egyik férfi emlékezik, hol a másik, kezdetben nem is igazán vágja a néző, hogy melyik gyerekszínész melyik karakter gyerekváltozata, ráadásul gyerekként még hárman vannak a fiúk is - egy darabig. A legtöbb emlékképben központi szerepe van a frissen elhunyt, akkor még ereje teljében lévő szadista apának, rá is gyanakodunk, hogy valamiben felelős (joggal: a szülői példamutatás esetében megreked a vadászat fortélyainak átadásában, a nevelés pedig = nadrágszíj, esetleg a fegyverrel fenyegetés, pisztolymarkolattal arconcsapás), hát nincs ezeknek a gyerekeknek anyjuk? - hogy csak egy példát mondjak. Máskor a fiatal menyecske talál ezt-azt, általában Sabrina, a sógornő régi rajzait a faházban - na ezekről is hosszú disszertációt írna egy pszichológus.
Hiába nem Laura a legélesebb kés a fiókban, lépésről lépésre közelít ahhoz hogy kirakja a puzzle-t. Csakogy akkor már késő, akkorra már Laura is elkövette a maga szörnyűségét, a múlt rémei egymáshoz láncolják, szövetségessé teszik a bűnösöket.
Haladunk a filmmel, kezdetben csak annyit tudunk, hogy az apa utolsó kívánságát teljesítik: az erdőbe temetik negyedik gyermeke mellé, majd kiderül, a kisfiú vadászbaleset áldozata volt, valószínű Salvador ölte meg. Talán ezért vadult el szegény? Sabrina a gyászba makkant bele? Vagy van még erősebb titok? Spoiler: van.
A maffiózójellegű öreg intézővel értünk egyet, aki az ikszedik holttest felett csak annyit mond:
Te jó ég, milyen család ez?
A film akkor is megérne másfél órát az életünkből, ha mindössze ennyiből állna: megfejtjük a nehéz sorsú família borzasztó titkát, megnézzük, ki nyeri a főszereplők szokványkrimis végső összecsapását, de nem, van még egy csavar a végére. Miszerint a tátott szájú leánykának döntenie kell, élhető-e az élet egy szörnyeteg mellett, amennyiben az illető dollármilliókat érő patagóniai tanya örököse.
Szerintetek?
