"Muszáj tenni valamit, hogy érezzük, hogy éltünk, mielőtt egészen meghalnánk".
A bankrablás például elég jó ötlet? José (Héctor Alterio), a hetvenes anarchisa szerint az. Ismét egy road-movie, és ismét egy Piñeyro-film. Caballos salvajes (1995, Marcelo Piñeyro). Egy film mindenről, ami fontos: a szabadságról, a barátságról, szolidaritásról.
José úgy dönt, visszaszerzi a banktól a pénzt, amit kizsákmányoltak tőle. Felfegyverkezve érkezik, de a pisztolyt saját maga ellen fordítja: öngyilkossággal fenyegetőzik a fiatal juppi alkalmazottnak, Pedrónak (Leonardo Sbaraglia). Pedro maga is meglepődik, amikor kihúzza főnöke fiókját, hogy az teli van pénzzel: a fiókigazgató erősen nyúlta saját bankját.
Nem lehet tudni, Pedro pontosan meddig José túsza, és mikortól, főleg miért válik bűntárssá, de innen kettejük, majd nemsokára hármójuk menekülése a film: útitársuk akad, a vadóc punklány, Ana (Cecilia Dopazo) személyében. "Szeretem a nőket, akik nem kérnek bocsánatot" - mondja róla José Pedrónak, alighanem érezve, hogy a fiatal férfi örül, ha mentora az áldását adja a választására.
A csodaszép Patagónia végtelen útjain bujkálnak nem csak a rendőrök, a trashmédia, de a bankos főnök által felbérelt bérgyilkosok elől is. Miközben leosztanak a pénzből random nincsteleneknek. Robin Hood, Rózsa Sándor, viszkis rabló sat módjára népszerűek lesznek, az emberek "Indomables" (szilajok, betöretlenek kb) nevet ragasztják rájuk, nem csak drukkolnak nekik, de rádiós üzenetekben súgják meg a járőrözések helyét, etetik, bujtatják, segítik, ha kell menekítik is őket.
------- jótanács: ha nem szereted a spoilert, gördíts le a videó alá! -----------------------
Eljutnak José sógornője, néhai felesége/szerelme nővére és férje otthonához. A rokonok hasonlóan rebellis népek.
- Ki a faszom kopogtat ilyenkor? A jó kurva anyádat - fogadja évek óta nem látott sógora, öreg barátja Josét. Tényleg szeretettel.
- Vigyázz a szádra. Fiatal hölgy is van velünk.
- Jah hölgy. Vannak még többen is? - ennyi a dialógus, pedig tudják, hogy miért, kik elől menekülnek a vendégeik.
Együtt töltik az estét, nosztalgiáznak, José ráveszi a sógórát, hogy adja el neki a család ménesét. Másnap a három menekült kimegy a tanyára, José felnyergel két lovat Anának és Pedrónak, a többit szabadon engedi. "Ők maradtak csak nekem" - mesél a lovakról, fia és felesége tragédiájáról Pedrónak, aki már nem is a társa, sokkal inkább fia helyett fia lett az út alatt.
"Káosznak hívják, mint az első lovamat. Vigyázz rá. Ő is vigyáz majd rád" - engedi útnak a fiatalokat a vén anarchista. A saját lovától is búcsuzik: soha többé senki nem mondja meg, hogy merre menj, te választasz utat.
Az orvgyilkos golyó hátulról találja el. Ana és Pedro ekkor már az Andok havas hegyeibe tartanak, a chilei határ felé (poszt folytat a videó alatt!).
Bármennyire megszegték is a papíros törvényeket, én nagyon remélem, megmenekülnek.
Piñeyro-mozi az Életről, éppúgy mint a Plata quemada vagy a Kamchatka. Hogy túlélnek az áldozatok is: ahogy a Plata quemada fiú-párosa - közülük Nenét ugyanaz a Sbaraglia alakítja, mint a menekülő Pedrót -, akik haláluk után és révén lesznek világhírűek, vagy a Kamchatka ellenállóként elveszett szülőpárja, akikre kisfiúk emlékezik. José is túlél: energiája, életpéldája megváltoztatta fogadott fia sorsát, akinek a menekülés rögösebb, de teljesebb sorsot kínál, mint ami az osztályrésze volt öltönyös droidként. Apróbb jelek is sorozattá kötik a mozikat: a sárga veterán Citroën kacsa a túlerő elől menekülők védjegye úgy Darínék kamchatka-beli családjában, mint a Caballos salvajes-ben. Ahol a szabadságot, az összetartozást éppúgy a tánc testesíti meg, mint a másik két moziban. José Strauss-keringőt táncol barátaival az óceánnál éppúgy, mint már halála után, a szabadon vágtató ménesnek vezényelve.
