Visszatérő karakter az argentin mozikban a ghandisan szelid öreg anarchistáké: bankot, máskor vonatot rabolnak jótékony célokra, esetleg random tüntetnek vagy csak filozófálgatnak, de nagy felfordulást nem okoznak a világért sem.  Elméletem szerint azért nem, mert pont ennyi viselhető el, ennyi…

  Két spanyol vándorszínész és egy középiskolai irodalomtanár forradalmat csinál egy alapvetően erősen rétegigényeknek szóló avantgarde színházi előadással. Nagyon helyesen teszik: öntudatot adnak az apátiába sűllyedt argentin kisvárosnak, megmutatják, hogy ér, sőt, nagyon is lehetséges szembe…