argentin mozi

Ha a poklon mész keresztül, csak menj tovább. La noche de los lápices

2018. április 30. - cruz del sur

Képzelje mindenki maga elé az általa ismert felsőbbéves középiskolásokat. Csak végszükség esetén a gimis egykori sajátmagát, mert ahogy rettenet felnőttnek gondoltuk magunkat akkor, visszatekintve is az az érzésünk, énnekem legalábbis biztosan, mintha mi annak idején valóban felnőttebbek lettünk volna a mostani tízenéveseknél. Pedig dehogy. Ahogy látjuk is körbetekintve, húsz alatt, ki mennyire, de nagyjából mindenki gyerek.

Pontosan ilyen korú majdnem-gyerekeket, 16-19 éves fiatalokat fogtak el nemhivatalos akcióban az argentin paramilitánsok - az épp akkor startoló katonai diktatúrát kiszolgáló irreguláris csapatok -1976. szeptember 16-án. Az akció eredeti fedőneve is a célszemélyek életkorára, illetve arra utal, hogy az öt fiatal zöme képzőművészetet tanult. La noche de los lápices, azaz a ceruzák éjszakája. A négyen közülük odavesztek a szadista kihallgatások után, egyiküket, ma sem tudja pontosan, miért, átszállították egy "rendes" bíróságra, ahol elítélték, éveket ült ugyan, de életben maradt. Róluk szól a La noche de los lápices film (1986, Héctor Olivera), ami a túlélő, Pablo Díaz elmondásán alapult. Díazzal a paramilitáns akció 30. évfordulójára, 2006-ban kétrészes dokumentumfilm is készült, ami itt és itt nézhető meg.

 

A helyzet az, hogy (a) La noche de los lápices nem különösebben  film, amennyiben meglehetősen szájbarágó, lineárlis elbeszélés celluloidon tálalva. A két részletben linkelt doku is hagy kívánni valókat, különösen, hogy még a filmet készítő/bemutató tévécsatorna bulvárosan nyomorult bevezetőjét is meg kell nézzük hozzá: már-már súrolja a kegyeletsértést, de az együttérzésbe mindenképpen bezavar a szilikonos-botoxos műsorvezető csacska rácsodálkozása a világ dolgaira.

Szerintem próbáljuk meg elengedni a filmművészeti elvárásokat. A fontos filmek is jó filmek, márpedig a La noche de los lapices fontos film. A fontos filmtől bölcsebb leszel. Informál, még ha sokkol is, nem feltétlenül hatásvadászattal kelt hatást - pontosabban: nem elsősorban, akad azért mutogatott rémség is bőven, én éppen azért tartom egyes számú kedvencemnek a Kamchatkát, mert lehet másképpen is -, hanem a nagyon erős tartalommal, ezért a La noche de los lápicest, csakúgy, mint a dokufilmet nagyon is érdemes végignézni. Hajlamosak vagyunk sajnos adathalmaznak tekinteni még a saját történelmünket is, akkor is, ha nem volt nagyon régen, hát még azokat az eseményeket, amelyek tízezer kilométerre történtek, s még annak idején is legfeljebb harminc másodpercet kaptak mifelénk az esti híradóban, ha egyáltalán.

Díaz és társai nevet, arcot, személyes történetet adnak a történelemnek, ez volt rövid életük küldetése. Ami rövid távon nehezíti a feldolgozást, hiszen, ahogy írtuk, sokkol, középtávon azonban nem megy másképpen.

Megdöbbentő, mi fajult a diákok kivégzéséig. Eredetileg kedvezményes autóbuszbérletet (!) követeltek, még a katonai puccs előtt, de már nagyon zavaros időkben, kaptak is rendőrattakot, gumibotozást, de végül elérték, amit akartak. Ez önbizalmat adott az élcsapatnak, akik közül kezdettől kitűnt Díaz barátnője, Claudia. Ő a faltólfalig könyvespolcos otthonában, balos értelmiségi szüleitől is inspirálódott, majd vezetője lett a helyi diákmozgalomnak La Plata városban. Nyomornegyedekben önkénteskedtek, politizáló gyűléseket tartottak, a diktatúra kezdetétől pedig aktívan szerveződtek.

A hatalomnak éppen a hangadók kellettek, így gyűjtötték össze őket éjjeli rajtaütésen otthonaikra rátörve. Nem csak őket, bár a mozi róluk szól: csak ezen az éjjelen, s az ezt megelőző/követő pár napban csaknem tucatnyi diákot fogtak el, s szállítottak a ma már emlékhelyként működő Pozo de Banfield épületében 1978-ig működő titkos, a hivatalos politika által sokáig eltagadott cellákba. A Pozóban működése alatt összesen 309 személyt, köztük chilei, paraguayi és uruguayi állampolgárokat is fogva tartottak, kínoztak, 97 fogolynak veszett örökre nyoma. Köztük Díaz társainak.

Gyerekek voltak, hősök lettek.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://cineargentino.blog.hu/api/trackback/id/tr113881520

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.